Az egyesületté alakuló Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre a minap tartotta összejövetelét, melynek programja Czikora Zsolt Salgóbánya, a Medves aranya című dokumentumfilmjének bemutatása volt. A salgóbányai születésű szerző mintegy húszperces alkotása méltán váltotta ki az átlagosnál is nagyobb létszámú közönség érdeklődését.
Jelenlévők a régi képek, képeslapok, filmrészletek, és a szerző napjainkban készített riportjainak segítségével megismerkedhettek, illetve újra találkozhattak a régi, "virágkorabeli" Salgóbánya életével, a bányamunka fegyelmet, fizikai képességeket követelő és veszélyeket rejtő világával. S ami az alkotás legfőbb érdeme: hiteles visszaemlékezéseket hallhattak, láthattak a régi időket személyesen is átélő, még ma is közöttünk lévő salgói lakosoktól, szakemberektől. A riportból sugárzott a bányamunka és a bányatelep szeretete. Ma is büszkék Zenthe Ferencre, Vadászi tanító úrra, Szabó Albinra és Elemérre, az országos hírűvé vált focistákra.
A vetítést követő személyes beszélgetés során kiderült, hogy a rendelkezésre álló filmanyag további részleteinek felhasználásával még várható a téma folytatása.
A múlt felidézése ugyanis elengedhetetlen a mai fejlesztések súlypontjainak meghatározásához. A hozzászólások nagyjából egyetértettek abban, hogy Salgóbánya életképességének fenntartásához a szán helyett ma is a helyi lakosság rendezett körülmények közötti megélhetését biztosító egyéb természeti értékek felhasználására kell a hangsúlyt fektetni. Megfelelő lakáspolitikával meg kell szüntetni a település képét leghátrányosabban befolyásoló épületek további romlását és olyan rendezési tervet kell kialakítani, amely alkalmas a múlt emlékeit megőrző, az idegenforgalmat is ösztönző épületegyüttesek kialakítására. Nem szabad megfeledkezni a tájgondozás (Salgó-vár, Boszorkánykő, Medves fennsík, Zagyvaforrás vidéke, parkerdők, rétek, legelők) idegenforgalmat vonzó, és egyben foglalkoztatáspolitikai jelentőségéről sem, de talán érdemes lenne a környék erdei faanyagának feldolgozására is nagyobb figyelmet fordítani. A meglévő vízkészlet alapján a hagyományokra alapozva, a napenergia felhasználásával a helyi, a környéki lakosok és az idegenforgalom érdekét egyaránt kiszolgáló modern kis strand kialakítása is kézenfekvőnek tűnik a régi helyén. Távlati célként talán nem árt elkészíteni a fogaskerekű kisvasút terveit sem, de a megváltozott közúti elérhetőség és a szénszállítás hiánya miatt ennek megvalósítása jelenleg nem látszik időszerűnek.
Többen is kihangsúlyozták annak jelentőségét, hogy Salgó sorsát a múlt értékeit ismerő és őrző salgóiak maguk alakítsák, s ehhez nyújtson kezet nekik a mindenkori városvezetés. Akkor talán remény nyílik arra, hogy Salgóbánya a szó nemes értelmében az egész város ékszerdobozává, ismét a Medves aranyává válhat.

Forrás: Nógád Megyei Hírlap (XX. évfolyam, 155. szám)