Szanda vára
.

A Szanda-patak völgyében lévő település hajdan az Ó-Szanda nevű dülőben feküdt, ahol a régi község házainak és templomának romjai még a XIX. század elején fennállottak. Várának legrégibb része a XIII. század végén épült, külső falai a XV-XVI. században.

1439-ben a helység már városi kiváltságokkal bírt. 1460-ban Szécsényi László véres csatát vívott itt a csehekkel. A csatában kevés cseh katona maradt életben, sokukat rabláncra vertek, hadi eszközeiket elvették tőlük. 1546 táján a vár a törökök birtokába került, de 1551-ben Horváth Bertalan gyarmati kapitány visszafoglalta tőlük. A várkapitány és fegyveresei egy rejtett üregen keresztül, amit a feljegyzések szerint egy szökevény töröktől tudtak meg, váratlanul behatoltak a várba. A véres közelharcban a 150 főnyi őrség nagy részét levágták, míg 55-öt foglyul ejtettek. A győztes királyi katonaság elvonulásakor puskaporral felrobbantotta a kővár falait és épületeit, hogy többé ne szolgálhasson a hódítók bázisául. Ezután hadászati szerepe megszűnt.

Megközelítése Szandaváraljáról és Becskéről is lehetséges. Ha az utóbbi utat választjuk a kék sáv jelzésen a berceli kőbánya mellett elhaladva a földútról jobbra letérve utunk keskeny gyalogúttá szűkül és meredeken emelkedni kezd a vár felé.

Az 529 méteres andezit csúcs tetején álló várrom É-D-i falszakasza kb. emeletnyi magasságú. A falmaradványoktól D-re két, kör alaprajzú ciszterna maradványai láthatók. Legmagasabb pontján, kör alakú alapon egy négyzetes öregtorony falcsonkjai merednek a magasba. A hegy sziklás peremén falazott helyiségek romjai fedezhetők fel. A várkaput ötszögű bástya védte.

A várhegyet hajdan "Szunda"-nak is nevezték. A hegy aljában lévő forrás-helytől csatornákon vitték a vizet a várhoz. A Cserhát keleti részének meghatározó tájképi eleme a kettős csúcs, amely igen messziről feltűnik jellegzetes formájával. A várhegytől "ezer lépésre" lévő másik hegyen (Péter-hegy) is említenek az írások omladék maradványokat. Az oldalában pedig őskori sáncok húzódnak. A kőbányászat az őskori telepet részben, az erődítményt teljesen elpusztította. A bánya művelését néhány éve abbahagyták és szép, oszlopos andezitet hagytak vissza. A felhagyott bánya területének élővilágát több védett növény- és állatfaj jellemzi. Nagy egyedszámban fordul elő a vízparti deréce, madárfaunájában pedig a bajszos sármány költése, illetve az uhu előfordulása emelendő ki.

A Vár-hegyen 1999-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 3 km-es geológiai tanösvény alakított ki. A három-négy emeletnyi magasságú, kb. 75 fokos dőlésű, a kőbányászat során kibontott andezitoszlopok nyílegyenesek, ellentétben a közeli béri görbült oszlopokból álló "andezitcsúszdával".

A szandai Vár-hegyen egészen kis területre koncentrálódva jelenik meg a Cserhát legváltozatosabb andezit sziklai élőhely-komplexe. A csúcs déli részén sziklagyep és lejtősztyepp foltokat találunk, a Cserhátban csak innen ismert fajokkal, mint a rózsás kövirózsa, a gomolyos madárhúr és a keleti tüskemag. A vár alatti gerincen sziklai cserjések vannak sziklai gyöngyvesszővel és mátrai madárbirssel. Az északi oldalon hárs - kőris sziklaerdő húzódik tavaszi görvélyfűvel és csillogó gólyaorral. Az árnyas sziklákon szilikátsziklabevonat-társulás tenyészik. A sziklaerdő lejjebb jó természetességi állapotú bükkösbe megy át. A hegy többi részét pedig gyertyános-tölgyesek és száraz tölgyesek borítják. A kis kiterjedésű terület állatvilága is igen gazdag, ebből kiemelendő xilofág rovarfaunája és odúlakó madárfajai.

A Vár-hegy értékes élővilága lehetővé tette, hogy a helyi jelentőségű védett területet a Natura 2000 hálózat részévé tegyék, mint kiemelt jelentőségű különleges természet-megőrzési területet. A 275/2004. (X.8.) kormányrendelet szerint a HUBN20059 azonosítószámmal leírt Szandai Várhegy európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területek körébe bevont területe 33,74 ha. A terület jelölő élőhelyei: a "Pannon sziklagyepek", a "Szubmontán és montán bükkösök", a "Pannon cseres-tölgyesek", a "Lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői" és a "Szilikátsziklás lejtők sziklanövényzettel". Jelölő gerinctelen faja a nagy szarvasbogár. További fontos közösségi jelentőségű élőhelytípusok: a "Szubpannon gyepek", a "Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeaval és Carpinus betulusszal" és a "Pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel". A 92/43/EGK tanácsi irányelv II. mellékletében felsorolt növény- és állatfajok közül a nagy hőscincért kell még itt megemlíteni. A terület élőhelyeit elsősorban az erdőgazdálkodás, a túlszaporodott nagyvadállomány és a technikai sportok veszélyeztetik. Az invazív növényfajok nagy potenciális veszélyt jelentenek.