A Tuzson Arborétum
.

A Szalajka patak völgyében 300 méter magasságban található a 4 hektár kiterjedésű arborétum. Megközelítése a Tari Csevice-forrásoktól a sárga jelzésű (sáv és kereszt) úton, egy körülbelül 2km-es sétával lehetséges.
Az élőfa gyűjteményt kísérleti céllal dr. Tuzson János (1870-1943) telepítette. Itt akkor már volt egy - feltehetően 1898-ban létesült - Erzsébet liget. Abban az évben a Földművelésügyi Minisztérium ingyenes csemetéket adott az Erzsébet királyné emlékére létesítendő emlékligetek telepítőinek.
Tuzson János a kolozsvári egyetemen szerzett bölcsész doktorátus után a Selmecbányai Erdészeti Akadémia növénytan tanára, majd berlini és koppenhágai tanulmányút után a Budapesti Műegyetem magántanára, 1912-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani Intézetének vezetője és a Füvészkert igazgatója volt.
Tuzson kutatásai során a fás növények szövettanával, növényföldrajzi és ősnövénytani vizsgálatokkal foglalkozott. Elsőként végzett szövettani összehasonlító vizsgálatokat az ipolytarnóci ősfenyő kovásodott fatörzsével kapcsolatban. Meghatározása alapján nevezték el a fatörzset Pinus tarnóciensis-nek.
Az arborétumnak helyet adó fenyvespusztai erdőbirtokot 1925-ben vásárolta meg. Ebből a területből választotta ki a Szalajka-patak partján azt a területet, ahol kutatásait megkezdte. Az állomány letermelése után kialakított kísérleti területen 1928-tól 1940-ig, elsősorban örökzöldek telepítésével és szaporításával foglalkozott. A gyűjteményt folyamatosan gazdagította különböző fajokkal, főleg tűlevelűekkel. Az egzóta fajokat földlabdásan, távoli országokból hozatta.
A második világháború után erdőgazdasági kezelésbe került a terület. A szabad területeken részben csemetekert létesült, részben lucfenyővel, vörösfenyővel és szelídgesztenyével erdősítették, emiatt az arborétum állapota leromlott.
1976-ban lett védetté nyilvánítva a terület. A ma még megmaradt fafajokból említést érdemel a körülbelül 70 éves, 280 cm törzsátmérőjű atlaszcédrus, melyből Nógrád megyében csak ez az egy példány létezik. Értékesek továbbá az általában a kevésbé gyakori fafajokhoz tartozó balzsamos fenyők, bércifenyők, kaukázusi jegenyefenyő, a kolorádó fenyő, az oregoni hamisciprus facsoport, szürke és zöld duglászfenyő-facsoport, valamint a japán juhar 33 példánya.
Tuzson János a csemetenevelés, növénynemesítés mellett gyógynövénnyel is foglalkozott. Elsősorban a gyapjas és a piros gyűszűvirág termesztésével kísérletezett. Az utak mellett még most is előforduló rózsatövek a rózsaolaj nyerésére irányuló kísérleteire emlékeztetnek.
Az arborétum éjjel-nappal nyitva, ingyenesen tekinthető meg. A tereület mellett került kialakításra a Fenyvespusztai Erdészeti Erdei Iskola, ahol pihenőpadok és kút található a megpihenni vágyóknak.